Mai játék

Amúgy remélem sikerült érthetően leírnom a játékot. Igazából elég egyszerű.

A main sikerült eléggé frusztrálódnóm. Mezei kis polgár voltam és az egyik csaj a második körben elkezdte, hogy szerinte én vagyok az, mert - ezt figyeld - nézek... Mondtam neki, hogy igen, szoktam. Aztán második körben megint, hogy szemben kerestem valakinek a tekintetét, és legalább három körön át mondta, hogy én mennyire nézek szembe, erre felakasztottak. És hozzá teszem, hogy igazából semmi gond nincs azzal, ha a játékban - akár az elején - felakasztanak, itt konkrétan 3 dolog zavart.
1. Mindenki mindig nézi a többieket. Ennél az is jobb indoklás, ha azt mondom, hogy 'azért akasszunk fel Téged, hogy történjen már valami'.
2. Az illető csaj játék folyamán legalább háromszor elmondta hogy neki milyen jók a megérzései. Bahh-hah-hah. (Talán mondanom sem kell, hogy azt a kört a gyilkos nyerte.)
3. A gyilkos (mondjuk feltéve ha nem tök kezdő, vagy eleve ideggörcs) nem fogja elárulni magát gyanús gesztusokkal. De tényleg.

A következő módok vannak a gyilkos / gyilkosok elkapására:
a) Véletlen ráhibázás a polgárok részéről (NAGYON ritka).
b) A gyilkos / gyilkosok valamivel elárulják magukat: zaj, elszólás, stb. 
c) A médium / nyomozó bemondja a szerepét. (Ha kompetens játékosok vannak a társaságban, akiknek nem ez az első köre, akkor előfordul.) A médiumnak ezt akkor érdemes megtennie, ha az egyik polgárok által felakasztott delikvensről már tudja, hogy gyilkos volt és megosztani a többiekkel amit tud. Innét kezdve az ő szerepe nem fontos, akár ki is nyírhatják és jó ha ezt ő is belátja. (Bár ha én vagyok a gyilkos, és még bőven vannak játékosok, nekem nem lenne sürgős elkapni. :) ) A nyomozónak is akkor érdemes felfednie magát, ha már legalább egy valakiről tudja hogy ő a gyilkos, vagy legalább sokakat kizárt. Ha a testőr még életben van, szerintem nem érdemes lelepleznie magát, inkább meg kell védenie a nyomozót, amíg csak tudja.


Tehát olyan NINCS, de tényleg NINCS, hogy aki gyanús, az a gyilkos. Na jó, harmincból egyszer. 
A polgároknak azt kell felismernie, hogy a játék végcélja nem az hogy személy szerint 'én' életben maradjak, hanem az, hogy a polgárok nyerjenek. Én mondjuk az első két alkalommal béna voltam, azóta csak úgy, megérzéses/tippeléses alapon nem akasztgatok. Persze a saját káromon jöttem rá. :) Állati béna voltam és egyszer szinte megnyertem a játékot a gyilkosoknak. Hát igen, engem is hatalmába kerített a paranoia. (Tulajdonképpen asszem olyan voltam mint az a csaj ma, aki szerint néztem. Bár én legalább nem mondtam magamról, hogy milyen jók a megérzéseim. Na jó, tényleg lehet hogy még nem volt sokszor.)

Viszont a mai első játékban kikaptam a testőr szerepét. Ott a nyomozó elég gyorsan színt vallott, és megmondta hogy ki az egyik gyilkos, akit aztán gyorsan felakasztottunk. Majd az egyik lány jelentkezett hogy ő a médium, a következő körben pedig az egyik pasi is azt mondta, hogy ő a médium. :D Innét kezdve elé egyértelmű, hogy az egyiket fel kell akasztani, és ha folytatódik a játék, akkor a másikról pedig a nyomozó éjszaka megkérdezi, hogy ő e a gyilkos, bár akkor már kérdés nélkül is nyilvánvaló. És ezek után még kb. 20, igen HÚSZ percig tudtak pofázni, mégpedig arról, hogy a nyomozó tényleg nyomozó-e (pedig ezt a szerepet nem érdemes bekamuzni), hogy melyik médiumot akasszuk, melyikről kérdezzen a nyomozó, meg hogy a testőr (én) fedje fel magát. Az egyik csaj csak azért mondta hogy a testőr fedje fel magát, mert buta volt szegényke, de nagyon. Az álmédium viszont azért, mert ki akart nyírni, hogy ne védhessem tovább a nyomozót. Amúgy azért is voltam biztos abban, hogy a nyomozó valódi, mert ha a két médium elintézése után nem nyernek a polgárok, akkor azzal elásta magát és ő a következő akit akasztunk. Felakasztottuk a gyanúsabb médiumot (az ártatlant, hö-hö), éjszaka a nyomozó kérdezett, és hopp... vége lett a játéknak, a polgárok elég gyorsan győztek.


De a lényeg: 
- az emberi butaság;
- a tömegpszichózis (úgy vettem észre, hogy az intelligenciának van köze ahhoz, hogy mennyire szippantja be az embert);
- mindenki mindig sokkal többet beszél, mint amennyi szükséges;
- sokan szükségét érzik annak hogy történjen valami, akkor is, ha az valószínűleg nem hogy semleges, de inkább árt. Ha gyilkos vagy, akkor erre nyugodtan lehet alapozni. ;) ;

Asszem szerdán is megyek.
Jó kis játék ez. :)

Gyilkosos játék

Hú de régen nem írtam már.

Most azért, mert rám tört a közléskényszer, ugyanis két hete elkezdtem játszani egy hmm.... mit is? Mondjuk hogy társasjátékot. Ez a gyilkosos játék. Ha valaki nem ismeri, hát annyi a lényege, hogy összegyűlik 11-15 ember, körbe ülnek, és mindenki húz egy lapot, melyet csak ő néz meg, nem mutat meg senkinek. Van egy játékvezető aki nem vesz részt a játékban.
A játék nappalok és éjszakák váltakozásából áll és éjszakával kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a játékvezető (jv) azt mondja hogy éjszaka van, mindenki csukja be a szemét.
Majd megkéri a két gyilkost, hogy nyissák ki a szemüket, és jelöljék ki hogy milyen sorrendben akarják eltenni láb alól a városka lakóit. A sorrenden később lehet változtatni. Miután megvan a sorrend, a gyilkosok becsukják a szemüket. Majd a jv egyesével megkéri a nyomozót, a testőrt, a médiumot és a polgármestert (ezekre később visszatérek), hogy ők is nyissák ki a szemüket és nézzenek rá. Tehát ők nem tudhatnak egymás szerepéről, csak a gyilkosok egymásról, és persze a jv tudja mindenkiről hogy kicsoda.
Aztán reggel van, mindenki kinyitja a szemét, és elkezdődik annak a megvitatása, hogy ki lehet a gyilkos. Első körben általában tippelős alapon, nagy ritkán hallott zajok alapján, ezért persze az áldozatok kijelölésénél, de általában éjszaka amúgy is mindig érdemes nagy csendben lenni. 
Aztán amikor elegendő hülyeség hangzott el :), a jv azt mondja, hogy rendben van, mindenki gyanúsítson meg valakit. Akit a legtöbben meggyanúsítanak, annak védőbeszédet kell mondania. Utána újabb szavazás, és ha egyszerű többséggel bűnösnek találják, akkor felakasztják, és onnét kezdve nem szólhat bele, de persze kívülről nézheti a játékot, és végig nyitva lehet a szeme.
Második éjszaka a jv egyesével felolvassa az életben lévők nevét, és a gyilkosoknak is végig csukva van a szeme. Ha mindketten ugyanannál az embernél emelik fel a kezüket, akkor az illető meghal (ugye az első éjszaka megállapodtak egy sorrendben). A névsorolvasás után a jv szólítja a nyomozót, aki rámutat egy emberre, amire a jv bólintással jelzi neki ha ő a gyilkos, vagy megrázza a fejét, ha ártatlan, majd szem becsuk. Utána a testőr rámutat valakire, akit aznap éjszaka megvéd (és önmagát a játék folyamán csak egyszer védheti meg). Ha ugyanarra mutatott rá, akinél a gyilkosok felemelték a kezüket, akkor az illető életben marad. Majd jön a médium, de csak akkor ha történt akasztás. Ebben az esetben a játékvezető bólogat ha bűnös volt a felakasztott, megrázza a fejét, ha ártatlan volt. Aztán jön a reggel. A polgármesternek csak annyi a szerepe, hogy ha a polgárok fel akarják akasztani, és elmondja hogy ő a polgármester, akkor azt a jv megerősíti, így  a polgárok nem nyírják ki. A többi szerepről a jv nem nyilatkozhat, de persze bárki kiadhatja magát bárkinek, bár ha valakit éppen fel akarnak akasztani, akkor polgármesternek nem érdemes. A polgárok meg valószínűleg nem fogják azt mondani, hogy szerepük van, mert az könnyen rövid élettel járhat. A gyilkosok is eláztathatják egymást, ha azt bármiért úgy tartják jónak.
Tehát ez egy ilyen gyanúsítgatós, nyomozós játék, aminél általában - főleg kezdő játékosoknál, de akár ügyesebbeknél is - könnyen beüt a paranoia és a tömegpszichózis.
A játéknak akkor van vége, ha
a) megvan a két gyilkos
b) ugyanannyi polgár maradt, mint gyilkos, tehát vagy 1:1, vagy 2:2. 

Tehát a következő szerepek vannak:
- polgár
- polgármester
- médium
- testőr
- nyomozó
- bérgyilkos, keresztapa: Ahogyan mi játsszuk, úgy nincs különbség.

Nem tudom, hogy így mennyire érzékelhető, de nagyon jó kis játék ez. :) Én eléggé rákattantam.
Következő bejegyzésben írok a mairól. :)