Tegnap beszélgettem Apuval. Téma: önmegvalósítás, munka, etc.
A munkahelyem úgy érzem be fogja mondani az unalmast, úgyhogy a kineziológiához kapcsolódó agylövés pont időben jött. Egy csomó sztori eszembe jutott és el is meséltem neki. Például hogy egy hónapja egy (gimnáziumi) barátnőmmel beszélgettem (ő is keresi önmagát), és most úgy gondolja, hogy asztrológiát akar tanulni, esetleg komolyan is foglalkozni vele. És hogy én el tudom-e képzelni róla. Persze hogy el tudom képzelni, miért ne? De valójában az a kérdés, hogy érdekli-e annyira a téma, hogy néha magától rákeres cikkekre, szívesen beszél róla, és ujjongás van az ő szívében hogy ezzel foglalkozhat (majd egyszer, remélhetőleg nemsokára). Eltűnődött. Hát igen. Majd rá is kérdezek. Remélem nem adta fel. Kellenek a szent bolondok, akik valamiféle "hívást" éreznek és tudják hogy mivel kell foglalkozniuk. Mint ahogy (talán) én is. Azért csak talán, mert ez persze élesben dől el, legalábbis nálam. Ja, meg azt is mondtam neki, hogy ne úgy foglalkozzon vele, mint anyukája, aki hobbiból tanult kicsit asztrológiát, és azóta is csak a barátnőinek villog vele (és ugye nála még én is többet tudok a témáról, holott én aztán tényleg nem tudok róla semmit). Hát igen, egyelőre a szelíd, mindent megbocsátó buddhista-mentalitás távol áll tőlem. :)
2011. december 5., hétfő
2011. november 24., csütörtök
perverz jár a 4-es 6-os villamoson
Az imént küldtem el az alábbi levelet a bkvfigyelőnek:
Helló!
Azért írok, mert pár hete nagyon bizarr, rossz és zavarbaejtő dolog
történt velem a 4-es 6-os villamos vonalán.
Igyekszem részletesen, hátha be lehet azonosítani a disznót, aki elkövette.
Egy hétköznap délelőtt (talán október 24-én?) mentem be a
munkahelyemre. Leültem egy szabad helyre (elég zsúfolt volt a
villamos), majd pár perccel később mellém állt egy pasi. 50-60 éves,
pocakos, borostás. Egyszercsak azt vettem észre, hogy nicsak, milyen
közel áll hozzám, és nicsak az egyik keze zsebre van dugva. Semmi
feltűnő, gyanús mozdulat, de azért mégis... Az ágyéka nekem pont
combmagasságban volt. A lényeg: természetesen mindig a másik irányba
húzódtam, de hogy-hogynem valahogy folyamatosan úgy éreztem, hogy túl
közel van hozzám, akkor is amikor nem volt mögötte senki aki miatt
hozzám kéne húzódnia. Egyre kellemetlenebb, de ugye valójában nem
tudhattam pontosan mi történik, ugyanakkor már régen vijjogott bennem
egy vészcsengő és nagyon szarul éreztem magam. Ráadásul elég sokan
voltak, még felállni sem tudnék hogy átüljek máshová.
Ilyen helyzetben a szenvedő alanynak szerintem nagyon nehéz bármit is
tennie. Pár perc elteltével beszűkül a tudat, ráadásul nem tudhatod
biztosan hogy tényleg történik-e valami, ami nem helyénvaló. Plusz a
legtöbben utáljuk a feltűnést és a kínos jeleneteket. Egy ilyen
rohadék azt hiszem ezt használja ki. Azért valahogy lassan rávettem
magam hogy szóljak neki, hogy lépjen hátra fél lépést. Felé fordulok
és halkan elkezdtem mondani: "Elnézést...". Pontosan eddig jutottam,
ugyanis az első szó hallatán hátralépett. Fél perc múlva lehetőségem
nyílt felállni, átültem máshová, de ráláttam a disznóra. Következő
lehetőségnél le is szállt. Akkor tört rám a remegés. Miután beértem
munkahelyemre lezuhanyoztam és még mondtam is egy ismerősnek, hogy
valójában szeretnék újra találkozni a fickóval.
Nos, megadta az élet. :)
Ma délelőtt, fél 11 körül történt, újfent a 4-6-oson. Pontosan
ugyanott ültem ahol a múltkor (bár erre csak utólag jöttem rá). A
fickó úgy tűnik szereti az első kocsi menetiránynak háttal lévő, első
magasított ülését bal oldalon. Békésen ücsörgök, egyszercsak mellém
áll valaki. Sötétkék nadrág vékony fehér csíkokkal. De ismerős.
Felnézek és hoppá egy régi ismerős... Magasság, pókhas, arcforma, és
bal kéz zsebben... Höhhh! Már megint?! Felvettem a szemkontaktust, és
látta hogy nézem a zsebre tett kezét, úgyhogy nem állt mellém. Na
vajon mi lesz? Hát az lett, hogy velem szemben ült egy bájos,
sötétszőke, rövid hajú, szemüveges nő... A p@cs helyezkedett kicsit,
lassan áthúzódott hozzá, de tudatosodott benne hogy kiszúrták, így
hozzá nem mert olyan közel állni, de nem is lépett le. Nekem meg
felment a vérnyomásom, úgyhogy amikor beállt úgy hogy már majdnem a
csaj feneke volt neki ágyékmagasságban, szóltam. Normál, erőteljes
hangon, határozottan: "Bocsánatot kérek, ha tévedek, de meglehetősen
furcsa amit csinál." Rám néz, ellegyez az arca előtt mintha én lennék
a hülye, valami trágárságot morog. Aztán folytatom, hasonlóan
higgadtan (annak tűnve). Következő megállónál leszáll a rohadék. A
szemben ülő nőnek is lassan esett le hogy mi van, ilyenkor nehéz
elhinni hogy éppen mi történik, és éppen Veled. Megköszönte, mondta
hogy furcsa és gyanús volt, de nem volt biztos benne. Hát igen, ezt
ismerem... Kijött belőlem az ideg és a sírás kerülgetett, aztán amikor
kicsi megnyugodtam mondtam a nőnek, hogy múltkor én futottam össze
ezzel a f@szkalappal, és valójában örülök hogy most újra megtörtént.
Kértem hogyha ő is találkozik vele még egyszer és nő ül vele szemben,
akkor ő is szóljon. Megígérte. :) Amúgy felszabadító érzés volt
szembeszállni vele. Ha újra találkozunk, újra megteszem.
Emberünk kb. 175 magas, 50-60 között, jókora hasa van. Őszülő borosta,
kerek arcú, elég jellegtelen, de nem szimpatikus (nyilván:) ).
Jellegtelen szemszín: pocsolyabarna, vagy sötétszürke.
Múltkor azt hiszem rövidebb dzseki volt rajta, most hosszabb kabát
(mindkét alkalommal semleges színű, talán barna vagy szürke, azt
hiszem szövet), talán sapka is, mert nem emlékszem a hajára. A két
alkalommal amikor összefutottam vele sötétkék nadrág vékony fehér
csíkokkal. Táska azt hiszem nem volt nála.
A kiszemelttel azt hiszem nem létesít szemkontaktust, és egyáltalán
nem feltűnő amit csinál, egyszerűen csak feleslegesen túl közel áll
Hozzád, és nem is biztos hogy Hozzád nyomja...
A hétköznap délelőttöket és a 4-6 villamos vonalát (talán Mester
utca-Oktogon között?) biztosan szereti. Meg a 30 körüli csajokhoz való
dörgölőzést, rejszolást is...
Ismeri valaki?
ui:
Hölgyek: Ha valakit nem mindennapi lélekjelenléttel áldott meg a sors,
készíthetne róla egy fotót és beküldhetné ide.
Ha ő vagy bárki más hasonlót tesz, furcsán viselkedik, akkor ne
pánikolj, és ne Te érezd magad rosszul. Abban a pillanatban ahogy
gyanússá válik, reagáld le. Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz.
Én sem hittem volna magamról, de tényleg beszűkül a tudatom már
ennyitől is. Ezért fontos, hogy gondold át előre mit tennél hasonló
helyzetben. Ha nagyon nincs ötleted és nagyon bizonytalan vagy,
legalább annyit tegyél meg, hogy udvariasan megkéred, hogy lépjen
hátra egy fél lépést, még akkor is ha nem történik semmi, egyszerűen
csak rosszul érzed magad. Ha meg másvalakivel próbálkozik, kérlek ne
hagyd. Valójában nem kockáztatsz semmit. Viszont ha egyszer már
átéltél hasonlót, akkor nem felejted el...
Üdv,
Helló!
Azért írok, mert pár hete nagyon bizarr, rossz és zavarbaejtő dolog
történt velem a 4-es 6-os villamos vonalán.
Igyekszem részletesen, hátha be lehet azonosítani a disznót, aki elkövette.
Egy hétköznap délelőtt (talán október 24-én?) mentem be a
munkahelyemre. Leültem egy szabad helyre (elég zsúfolt volt a
villamos), majd pár perccel később mellém állt egy pasi. 50-60 éves,
pocakos, borostás. Egyszercsak azt vettem észre, hogy nicsak, milyen
közel áll hozzám, és nicsak az egyik keze zsebre van dugva. Semmi
feltűnő, gyanús mozdulat, de azért mégis... Az ágyéka nekem pont
combmagasságban volt. A lényeg: természetesen mindig a másik irányba
húzódtam, de hogy-hogynem valahogy folyamatosan úgy éreztem, hogy túl
közel van hozzám, akkor is amikor nem volt mögötte senki aki miatt
hozzám kéne húzódnia. Egyre kellemetlenebb, de ugye valójában nem
tudhattam pontosan mi történik, ugyanakkor már régen vijjogott bennem
egy vészcsengő és nagyon szarul éreztem magam. Ráadásul elég sokan
voltak, még felállni sem tudnék hogy átüljek máshová.
Ilyen helyzetben a szenvedő alanynak szerintem nagyon nehéz bármit is
tennie. Pár perc elteltével beszűkül a tudat, ráadásul nem tudhatod
biztosan hogy tényleg történik-e valami, ami nem helyénvaló. Plusz a
legtöbben utáljuk a feltűnést és a kínos jeleneteket. Egy ilyen
rohadék azt hiszem ezt használja ki. Azért valahogy lassan rávettem
magam hogy szóljak neki, hogy lépjen hátra fél lépést. Felé fordulok
és halkan elkezdtem mondani: "Elnézést...". Pontosan eddig jutottam,
ugyanis az első szó hallatán hátralépett. Fél perc múlva lehetőségem
nyílt felállni, átültem máshová, de ráláttam a disznóra. Következő
lehetőségnél le is szállt. Akkor tört rám a remegés. Miután beértem
munkahelyemre lezuhanyoztam és még mondtam is egy ismerősnek, hogy
valójában szeretnék újra találkozni a fickóval.
Nos, megadta az élet. :)
Ma délelőtt, fél 11 körül történt, újfent a 4-6-oson. Pontosan
ugyanott ültem ahol a múltkor (bár erre csak utólag jöttem rá). A
fickó úgy tűnik szereti az első kocsi menetiránynak háttal lévő, első
magasított ülését bal oldalon. Békésen ücsörgök, egyszercsak mellém
áll valaki. Sötétkék nadrág vékony fehér csíkokkal. De ismerős.
Felnézek és hoppá egy régi ismerős... Magasság, pókhas, arcforma, és
bal kéz zsebben... Höhhh! Már megint?! Felvettem a szemkontaktust, és
látta hogy nézem a zsebre tett kezét, úgyhogy nem állt mellém. Na
vajon mi lesz? Hát az lett, hogy velem szemben ült egy bájos,
sötétszőke, rövid hajú, szemüveges nő... A p@cs helyezkedett kicsit,
lassan áthúzódott hozzá, de tudatosodott benne hogy kiszúrták, így
hozzá nem mert olyan közel állni, de nem is lépett le. Nekem meg
felment a vérnyomásom, úgyhogy amikor beállt úgy hogy már majdnem a
csaj feneke volt neki ágyékmagasságban, szóltam. Normál, erőteljes
hangon, határozottan: "Bocsánatot kérek, ha tévedek, de meglehetősen
furcsa amit csinál." Rám néz, ellegyez az arca előtt mintha én lennék
a hülye, valami trágárságot morog. Aztán folytatom, hasonlóan
higgadtan (annak tűnve). Következő megállónál leszáll a rohadék. A
szemben ülő nőnek is lassan esett le hogy mi van, ilyenkor nehéz
elhinni hogy éppen mi történik, és éppen Veled. Megköszönte, mondta
hogy furcsa és gyanús volt, de nem volt biztos benne. Hát igen, ezt
ismerem... Kijött belőlem az ideg és a sírás kerülgetett, aztán amikor
kicsi megnyugodtam mondtam a nőnek, hogy múltkor én futottam össze
ezzel a f@szkalappal, és valójában örülök hogy most újra megtörtént.
Kértem hogyha ő is találkozik vele még egyszer és nő ül vele szemben,
akkor ő is szóljon. Megígérte. :) Amúgy felszabadító érzés volt
szembeszállni vele. Ha újra találkozunk, újra megteszem.
Emberünk kb. 175 magas, 50-60 között, jókora hasa van. Őszülő borosta,
kerek arcú, elég jellegtelen, de nem szimpatikus (nyilván:) ).
Jellegtelen szemszín: pocsolyabarna, vagy sötétszürke.
Múltkor azt hiszem rövidebb dzseki volt rajta, most hosszabb kabát
(mindkét alkalommal semleges színű, talán barna vagy szürke, azt
hiszem szövet), talán sapka is, mert nem emlékszem a hajára. A két
alkalommal amikor összefutottam vele sötétkék nadrág vékony fehér
csíkokkal. Táska azt hiszem nem volt nála.
A kiszemelttel azt hiszem nem létesít szemkontaktust, és egyáltalán
nem feltűnő amit csinál, egyszerűen csak feleslegesen túl közel áll
Hozzád, és nem is biztos hogy Hozzád nyomja...
A hétköznap délelőttöket és a 4-6 villamos vonalát (talán Mester
utca-Oktogon között?) biztosan szereti. Meg a 30 körüli csajokhoz való
dörgölőzést, rejszolást is...
Ismeri valaki?
ui:
Hölgyek: Ha valakit nem mindennapi lélekjelenléttel áldott meg a sors,
készíthetne róla egy fotót és beküldhetné ide.
Ha ő vagy bárki más hasonlót tesz, furcsán viselkedik, akkor ne
pánikolj, és ne Te érezd magad rosszul. Abban a pillanatban ahogy
gyanússá válik, reagáld le. Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz.
Én sem hittem volna magamról, de tényleg beszűkül a tudatom már
ennyitől is. Ezért fontos, hogy gondold át előre mit tennél hasonló
helyzetben. Ha nagyon nincs ötleted és nagyon bizonytalan vagy,
legalább annyit tegyél meg, hogy udvariasan megkéred, hogy lépjen
hátra egy fél lépést, még akkor is ha nem történik semmi, egyszerűen
csak rosszul érzed magad. Ha meg másvalakivel próbálkozik, kérlek ne
hagyd. Valójában nem kockáztatsz semmit. Viszont ha egyszer már
átéltél hasonlót, akkor nem felejted el...
Üdv,
2011. október 6., csütörtök
Szaki
Ma találkoztam egy biztosítós emberrel és az üzleti ügyek után egy kicsit beszélgettünk. Szóba került a pályamódosítás és persze kifaggatott. (Mi leszek, és mikor?) Aztán mondta, hogy ha majd végzek, ő is jön hozzám. Megnyugtattam, hogy jöhet, legalább visszaszedek valamennyit a biztosítási pénzből...
Amúgy jó korrekt szakemberrel találkozni, aki tud válaszolni a felmerülő kérdésekre.
Amúgy jó korrekt szakemberrel találkozni, aki tud válaszolni a felmerülő kérdésekre.
2011. október 4., kedd
Hurrikán
Hétvégén lélekszakadás, viszont az izomtesztben már egy kicsit magabiztosabb vagyok. (Ez ugye még nem elkiabálás?)
Összesűrűsödtek az események. Megvan az az érzés, amikor hirtelen elkap a sejtelem hogy a dolgok kaptak egy lökést, hurrikán van kialakulóban és te a belseje felé tartasz? Ráadásul két hozzám nagyon közel álló ember is ugyanezen megy keresztül. Mondjuk ez egy jó hurrikán, de azért hurrikán. :) Azt hiszem fél év múlva nagyon más lesz az életem.
Összesűrűsödtek az események. Megvan az az érzés, amikor hirtelen elkap a sejtelem hogy a dolgok kaptak egy lökést, hurrikán van kialakulóban és te a belseje felé tartasz? Ráadásul két hozzám nagyon közel álló ember is ugyanezen megy keresztül. Mondjuk ez egy jó hurrikán, de azért hurrikán. :) Azt hiszem fél év múlva nagyon más lesz az életem.
2011. szeptember 10., szombat
Mi leszek ha nagy leszek?
Ahogy elnézem február 24-én hoztam létre a blogot egy hirtelen ötlettől vezérelve, de azóta nem írtam egy szót sem. Most valamiért mégis...
Nem is valamiért, egészen konkrét oka van.
Pár héttel ezelőtt rájöttem, hogy mi leszek ha nagy leszek.
Így 30 után ideje volt. Azt hiszem kineziológus leszek. Tá-dááááá! Dob és fanfárok! :) Valakivel beszélgettem a témáról és megkérdezte hogy miért nem tanulok kineziológiát. És azt is hozzáfűzte, hogy megvan bennem az ehhez szükséges józanság, racionális és érzelmi intelligencia, empátia, stb. És még azt is mondta, hogy lehet hogy kiteljesednék a tanulás folyamata alatt, és hogy jó lenne ha majd látna kiteljesedett állapotban, mert az nagyon komoly lesz. És hogy nagyon nem vagyok átlagos nő. Bármit is jelentsen ez, jól esett. Ha valaha is lesz olvasóm, tuti azt fogja hinni, hogy egy beképzelt picsa vagyok, szóval újra: ezeket nem én mondtam. :)
Vissza a fősodorhoz! Néhány nappal később már mindent tudtam arról, hogy mi kell ahhoz hogy valaki kineziológus legyen. A tanulnivalók, a vizsgák, az időtartam, a költségek, néhány intézmény ahol tanulhatok... Aztán újabb néhány nap múlva már azt is tudtam, hogy hogyan fogom finanszírozni az oktatás költségeit. És már arra is volt ötletem hogy honnét lesznek klienseim. Dacára annak hogy kineziológushoz is leginkább ajánlás útján jut el az ember, szerintem nem ez az egyetlen mód...
Nem is valamiért, egészen konkrét oka van.
Pár héttel ezelőtt rájöttem, hogy mi leszek ha nagy leszek.
Így 30 után ideje volt. Azt hiszem kineziológus leszek. Tá-dááááá! Dob és fanfárok! :) Valakivel beszélgettem a témáról és megkérdezte hogy miért nem tanulok kineziológiát. És azt is hozzáfűzte, hogy megvan bennem az ehhez szükséges józanság, racionális és érzelmi intelligencia, empátia, stb. És még azt is mondta, hogy lehet hogy kiteljesednék a tanulás folyamata alatt, és hogy jó lenne ha majd látna kiteljesedett állapotban, mert az nagyon komoly lesz. És hogy nagyon nem vagyok átlagos nő. Bármit is jelentsen ez, jól esett. Ha valaha is lesz olvasóm, tuti azt fogja hinni, hogy egy beképzelt picsa vagyok, szóval újra: ezeket nem én mondtam. :)
Vissza a fősodorhoz! Néhány nappal később már mindent tudtam arról, hogy mi kell ahhoz hogy valaki kineziológus legyen. A tanulnivalók, a vizsgák, az időtartam, a költségek, néhány intézmény ahol tanulhatok... Aztán újabb néhány nap múlva már azt is tudtam, hogy hogyan fogom finanszírozni az oktatás költségeit. És már arra is volt ötletem hogy honnét lesznek klienseim. Dacára annak hogy kineziológushoz is leginkább ajánlás útján jut el az ember, szerintem nem ez az egyetlen mód...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)